A romániai ipar az elmúlt években nehéz időszakon ment keresztül: míg 2005 és 2018 között a feldolgozóipar termelési volumenének éves növekedési üteme meghaladta az 5,7%-ot, ez 2018 után negatívvá vált (-1,3%). Bár az elmúlt évek kihívásai az egész Európai Uniót (EU) érintették, a Közép-Kelet Európai régió (KKE) nem minden országa tapasztalt hasonló zsugorodást 2018 után, például: Lengyelországban a feldolgozóipari termelés évente 4,2%-kal, Csehországban 0,3%-kal, Magyarországon pedig 0,7%-kal nőtt. A KKE-régió ipari növekedésének motorja, a német ipar, sokat szenvedett Trump elnök első kormányzati ciklusában a vámháború miatt, 2018 után évente több mint 2%-kal csökkent.

Románia egyes ipari ágazatai ugyanebben az időszakban még jelentősebb visszaesést tapasztaltak: a ruhaipar termelése évente 12%-kal, a bútoriparé pedig 4,6%-kal csökkent. Természetesen vannak olyan ágazatok, amelyek viszonylag jobban teljesítettek, például az élelmiszeripar, amely az elmúlt hat évben évente 2,6%-os éves növekedést ért el. Ugyanakkor azonban a feldolgozóiparban foglalkoztatottak száma jelentősen csökkent.

Történelmi perspektívából nézve Románia ipara, az 1990-es évek sikertelen privatizációi által jellemzett nehéz átmeneti időszak után, növekedni tudott és hatékonyabbá, majd a szabad piacok kontextusában, versenyképessé vált. Románia EU-csatlakozásra való felkészülése és maga a csatlakozás egy hosszú, dinamikus ipari fejlődés időszakát hozta magával (2005–2018). Ez, egy nagyon jó időszaka volt  a román iparnak, amelyet még a 2008–2009-es gazdasági és pénzügyi válság sem tudott megállítani. Az elmúlt hat évben azonban strukturális visszaesés tapasztalható: az ipari termelés és az ipari szektor GDP-hez való hozzájárulása csökkent, ami az iparban foglalkoztatott munkaerő arányának csökkenésével párosult.

Ebben az elemzésben először Románia hosszú távú makroszintű strukturális változásainak  jelenségét vizsgáljuk, különös tekintettel a közelmúltbeli ipari hanyatlás folyamatára. Bemutatjuk a jelenség fő okait, majd felvázoljuk Románia ipari szektorának jövőjét.

Románia gazdaságának strukturális változásai

Az elmúlt 30 évben Románia gazdasága jelentős makroszintű strukturális változásokon ment keresztül: a szolgáltatási szektor jelentősége nőtt, míg az ipari szektor részesedése a gazdaságban csökkent. Az iparban foglalkoztatottak száma 1995 és 2025 között körülbelül 1,1 millióval, 2,4 millióról 1,3 millióra csökkent. A régió többi országához képest Romániában még aggasztóbb a tendencia. Magyarországon és Csehországban az ipari szektorban foglalkoztatottak száma ugyanebben az időszakban szinte változatlan maradt, míg Lengyelországban 200000 fővel növekedett.

Romániában 2000 óta szinte folyamatos csökkenést tapasztalunk egyes iparágakban, például a ruhaiparban, ahol a foglalkoztatottak száma 2000 és 2025 között 200000 fővel csökkent. Az autóiparban a foglalkoztatottak száma 2018-ig nőtt, majd mostanig 60000 fővel csökkent. Meg kell jegyezni, hogy vannak olyan iparágak, mint például az élelmiszeripar, amelyek 2000 óta növekedtek. Ebben az iparágban a foglalkoztatottak száma körülbelül 160000-ről jelenleg 180 000-re nőtt.

Az átmenet egy ipari gazdaságból, egy szolgáltatás központú gazdaságba jól ismert jelenség a fejlett országokban, mint például az Egyesült Államokban vagy a Nyugat-Európában. Ennek fő okai a hazai kereslet és kínálat, valamint a nemzetközi kereskedelem szerkezetének változásai. Általánosságban elmondható, hogy az ipar relatív részesedése a gazdaságban csökken a gazdasági fejlettség szintjének emelkedésével (az egy főre jutó GDP-ben mérve), bár léteznek kivételek. Láthattuk például az amerikai feldolgozóiparban, ahol 1995 és 2023 között, az erős gazdasági növekedés mellett, körülbelül 5 millióval csökkent a foglalkoztatottak száma. Franciaországban és Németországban ez a csökkenés körülbelül 800 000, illetve 700 000 fő volt (BEA, Eurostat). Az előbbi országokkal ellentétben, ugyanezen időszak alatt a gyártás részesedése a teljes foglalkoztatotti létszámból Kínában – amely az időszak elején alacsonyabb gazdasági fejlettségi szinttel rendelkezett – az ILO becslései szerint 23%-ról 32%-ra nőtt.

Annak ellenére, hogy Románia iparában a foglalkoztatottak száma a fejlett országokhoz hasonlóan visszaesett, a termelés volumene 2017-ig dinamikusan nőtt. Ezért 2017-ig nem beszélhetünk Románia gazdaságának általános dezindusztrializációjáról. Ezek a látszólag paradox tendenciák egyértelműen magyarázhatók a szektorban tapasztalható munkaerő-termelékenység növekedésével.

A romániai ipar hanyatlásának okai

A romániai iparral kapcsolatos makroszerkezeti változásoknak számos magyarázata van – ezek közül négyet tartunk különösen fontosnak.

  1. A romániai feldolgozóipar az 1989-es forradalom után, különösen az új évezredben hatékonyabbá vált, amelynek eredményeként jelentősen javult a munka termelékenysége. Ennek következtében a foglalkoztatottak száma csökkent, míg a termelés jelentősen nőtt. Pontosabban, a reáltermelés 2000 és 2018 között átlagosan 4%-kal nőtt évente, míg a foglalkoztatottak száma összesen csaknem 500 000 fővel csökkent. Erre a folyamatra kommunista rendszer öröksége miatt volt szükség, amely nagy, nem termelékeny ipari vállalatokat működtetett, amelyeket át kellett alakítani ahhoz, hogy a szabad versenypiacon fennmaradjanak.
  2. Romániában a reálbérek általában gyorsabban nőttek, mint a munka termelékenysége, ami csökkentette a román ipar versenyképességét a nemzetközi piacokon (különösen az olyan ágazatokban, amelyek nagymértékben támaszkodnak a humán erőforrásokra, mint például a textil- és ruhaipar). Az energiaárak emelkedése Oroszország ukrajnai inváziója után, szintén hozzájárult az ipari költségek növekedéséhez Európában és Romániában. Ennek eredményeként nemzetközi versenytársak komoly nyomás alá helyezték a hazai ipart. Az EU-n kívülről (például ázsiai országokból) származó textiltermékek importja 2002-ben 400 millió euróról 2025-re 860 millió euróra nőtt. Románia egyes iparágainak viszonylag magas költségei és viszonylag alacsony termelékenysége csökkentette termékeik versenyképességét mind a nemzetközi, mind a hazai piacon.
  3. Az EU-integrációra való felkészüléssel a román ipar egyre inkább beépült az európai ellátási láncokba, így függővé vált a Nyugat-Európai exportipar teljesítményétől. A nyugati országokban, például Németországban, tapasztalható gazdasági stagnálás csökkentette a bővülési lehetőségeket olyan iparágakban, mint az autóipar, valamint a berendezések és gépek gyártása. Ezekből az iparágakból Németországba irányuló export stagnálását, valamint Romániában a foglalkoztatottak számának csökkenését figyeljük meg 2017 után, amikor a német gazdaság stagnálni kezdett. A Trump-kormány által 2018-ban indított vámháború az egyik fő oka a román export iránti gyenge keresletnek. Ez érintette Romániát részben közvetlenül, az amerikai román termékek iránti kereslet csökkenése révén, de főként közvetve, Románia főbb nyugat-európai kereskedelmi partnerei gazdaságainak gyengülése révén. A jelenlegi amerikai kormány hasonló intézkedései is hasonló hatásokhoz vezetnek.
  4. A COVID-19 világjárványt követő globális kereslet visszaesése és a globális ellátási láncok zavarai szintén hozzájárultak a román ipari termékek iránti belföldi és nemzetközi kereslet csökkenéséhez.

 

Románia ipariágazatának jövője

A hazai iparág jelenleg több tényező nyomása alatt áll: magas gyártási költségek, erős nemzetközi verseny és a nyugat-európai kereskedelmi partnerek gazdaságainak stagnálása. A bonyolult geopolitikai helyzet valószínűleg további jelentős kihívást jelent majd a jövőben: a közel-keleti feszültségek az elkövetkező években magas szinten tarthatják az energiaárakat. Emellett úgy tűnik, hogy a nyugat-európai országok nem tudnak könnyen túllépni a belföldi gazdasági kihívásokon, ami gátolja az ipari növekedést. Ezenkívül az Egyesült Államok által nemrég bevezetett vámtarifák, valamint az EU-val szemben ezeknek a tarifáknak a lehetséges emelése tovább csökkentené Európa, és implicit módon Románia, ipari teljesítőképességét.

Romániában a fiskális intézkedések szintén csökkenthetik az ipari termelés volumenét. Ezek az intézkedések elengedhetetlenek a költségvetési egyensúly helyreállításához.  Ugyanakkor csökkenthetik a belföldi árukeresletet és növelhetik a termelési költségeket az adóemelések miatt. Mégis, ha a pénzügyi piacok bíznak abban, hogy ezek az intézkedések megoldják a költségvetési hiány problémáját, Romániai ismét a külföldi befektetők kedvelt célpontjává válhat. Ez pedig új lendületet adhat az ipari szektornak.

Egy másik fontos szempont a védelmi kiadások növekedése a következő időszakban – a NATO-országok a hágai csúcstalálkozón megállapodtak abban, hogy 2035-ig a GDP 5%-ára emelik ezeket a kiadásokat, ami számottevő változást jelentene az európai ipar számára. A katonai felszerelések gyártása fontos lehetőséget jelenthet Románia ipari szektorának. Ha Románia képes lenne a megnövekedett kereslet egy részét a helyi ipar felé terelni, a hazai nehézipar az elkövetkező évtizedben jelentős előnyökhöz juthatna.

A növekvő geopolitikai feszültségek közepette felmerül annak a lehetősége is, hogy a nyugati országok „friendshoring” stratégiákat alkalmaznak az ellátási láncok védelme érdekében olyan sokkhatásokkal szemben, mint a katonai konfliktusok vagy a világjárványok. Románia EU és NATO-tagsága jelentősen elősegítheti a stratégiai jelentőségű európai iparágak Romániába történő áthelyezését, ami lassíthatja, vagy akár meg is fordíthatja az elmúlt hat évben tapasztalt ipari hanyatlást.