A főváros és a megyék közötti viszony továbbra is érzékeny téma Romániában, ami mind a megyékben, mind Bukarestben frusztrációt okoz. Egyrészt a megyékben élők gyakran úgy érzik, hogy a források hiánya miatt lelassul a fejlődésük, míg sok bukaresti lakos úgy véli, hogy a fővárosban megtermelt pénzeket a rosszabb gazdasági teljesítményű megyékbe osztják vissza. Másrészt, Romániát nemcsak a főváros és a megyék közötti fejlettségbeli különbségek jellemzik, hanem a különböző települések között is jelentős eltérések vannak.

Az adatokból világosan kirajzolódik egy hárompólusú jóléti ország: Bukarest messze az első helyen áll a legtöbb mutató tekintetében, őt követik a regionális fejlődési pólusok (elsősorban Kolozsvár, Temesvár, Brassó, de Iași és Konstanca is), a lista végén pedig a gazdasági jóléti mutatók alacsony értékeivel rendelkező települések találhatók (pontosabban az utolsó három helyen Botoșani, Vaslui és Călărași áll). Romániában ez a hárompólusúság kezd kialakulni, ami sok esetben megnehezíti a kormányzati újraelosztási politikákat, és jelentősen befolyásolja a polgárok igazságosságról alkotott képét. Az emberek a társadalmi jólétet különbözőképpen érzékelik a különböző régiókban, ez pedig az elnökválasztás első fordulójának eredményeiben is tükröződött.

A következőkben ezt a helyzetet három kulcsfontosságú kérdés szempontjából elemezzük: a „főváros hatása”, a közkiadások elosztása (azaz az önkormányzatok költségvetése) és a gazdasági erőforrások és a fejlesztési igények összehangolása.

  1. A „főváros hatása”

Mint fentebb említettük, Bukarest szinte minden vizsgált mutató tekintetében jelentősen kiemelkedik, még a magasabb gazdasági fejlettségű regionális városokkal összehasonlítva is. Felmerül a kérdés: Bukarest valóban ennyivel jobban teljesít, vagy fővárosi státusából adódó torzításról van szó? A főváros és a megyék közötti gazdasági egyensúlytalanságok megítélését befolyásoló fontos tényező a „főváros hatás”. Ez a hatás abban nyilvánul meg, hogy általában a fővárosok előnyben vannak a beruházások vonzásában, mivel a nagyvállalatok és állami intézmények központjai ezeken a területeken összpontosulnak. Romániában ezt a természetes hatást erősíti a nagy adófizetőkről szóló törvény, amely a legnagyobb cégeket arra kötelezi, hogy székhelyük Bukarestben legyen, így hozzáadott értékük is beleszámít a fővárosi GDP-be. E hatások eredményeként a főváros vonzza a romániai közvetlen külföldi befektetések 56%-át (64,7 milliárd euró 2023-ban), míg ugyanez az arány Kolozs megyében (a növekedés második pólusában) mindössze 2,5% (2,9 milliárd euró), azaz több mint 22-szer alacsonyabb (!). A Romániára gyakorolt torzító hatás másik jelentős következménye, hogy az egy főre jutó GDP (PPS, 2022) Bukarestben 62 900 euró, ami magasabb, mint például Bécsben, ahol 50 400 euró. Ez a különbség nem feltétlenül a bukaresti magasabb termelékenységet vagy versenyképességet tükrözi, hanem a fővárosi státuszból eredő torzítást[1]. A befektetők és a vállalatok a fővárost a kormány és más kulcsfontosságú intézmények közelsége miatt részesítik előnyben, ami mesterségesen növeli a város GDP-jét, anélkül, hogy a helyben létrehozott magasabb hozzáadott értéket jelezné.

  1. Az önkormányzatok költségvetései

Bár statisztikailag Bukarest jelentősen nagyobb mértékben járul hozzá a nemzetgazdaság teljesítményéhez (az ország GDP-jének 24,7%-át állítja elő), mint más megyék vagy megyeközpontok, a gazdasági erőforrások elosztása nem feltétlenül kedvez sem a fővárosnak, sem a megyéknek. A helyi és az országos hatóságok közötti költségvetési átcsoportosítások átláthatóságának hiánya azonban, mind Bukarestben, mind az ország más régióiban frusztrációt okozhat. Például a 2020-2023-as időszakban a kolozsvári önkormányzat éves átlagos összkiadása mintegy 450 millió euró volt, míg ugyane az összeg Bukarestben 2 milliárd euró. Ha ezeket az összegeket egy főre elosztjuk, akkor az egy lakosra jutó összkiadás Kolozsváron 1600 euró, Temesváron 1400 euró, Bukarestben pedig 1200 euró körül volt. A főváros esetében azonban egyes közszolgáltatásokat, mint például a Metrorex-et vagy a Nemzeti Sportcsarnok-ot, közvetlenül a központi költségvetésből is finanszíroznak, ami kiegyenlíti az egy főre jutó reálkiadásokat az említett városok között. Ez arra utal, hogy a bukaresti lakosok azon véleményét, miszerint kevesebb közszolgáltatást kapnak, mint az ország többi része, az adatok nem teljesen igazolják.

Az adatok azonban azt az elképzelést sem támasztják alá, hogy a vidéki városok egy főre jutó költségvetése sokkal kisebb lenne, mint a fővárosé, mivel a főváros elszívja a forrásokat. Természetesen a nagyvárosok költségvetését nemcsak a központi kormányzat akarata vagy a város gazdasági teljesítménye határozza meg. Sokat számít a helyi gazdasági struktúra valamint az, , hogy az önkormányzat képes-e projektek révén forrásokat vonzani. Az egyik probléma azonban, a központi és a helyi költségvetések közötti átcsoportosítások átláthatóságának hiánya, ami gyakran téves elképzelésekhez vezet, és aláássa a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat.

  1. A gazdasági erőforrások és a regionális fejlesztés összekapcsolása

Bár gyakran javasolt megoldásként hangzik el (különösen a főváros vagy a fejlettebb városok képviselői részéről), gazdasági szempontból nem kívánatos, hogy a közpolitikák a régió fejlesztési forrásait szigorúan a jövedelemmel hozzák összhangba. Romániában jelentős gazdasági különbségek vannak a régiók között, és egy ilyen politika azzal a kockázattal járna, hogy tovább növeli ezeket a különbségeket. A gyengébben teljesítő megyék fejlesztésének támogatása érdekében a közpénzeket az igényeiknek megfelelően kellene elosztani, még akkor is, ha ez azt jelentené, hogy a fejlettebb megyék/városok, mint például Bukarest vagy Kolozsvár, arányosan kevesebb forrást kapnának a központi költségvetésből. Vannak olyan régiók, ahol az egy főre jutó magasabb kiadások indokoltak lennének a gazdasági lemaradások felzárkóztatásának ösztönzése érdekében.

Következtetések

Mint bemutattuk, Bukarest jelentős gazdasági előnyt élvez, de ez az előny nagyrészt mesterségesen jön létre, ebben a „főváros hatás” jelentős szerepet játszik. Az állami források elosztása, bár nem mindig tökéletesen igazságos, kiegyensúlyozottabb, mint azt áltában érzékelik. Az elosztási politikáknak általában véve a regionális egyenlőtlenségek csökkentésére kellene irányulniuk, különösen a lemaradó régiók támogatása révén, hogy országos szinten harmonikus fejlődést biztosítsanak.

Az elkövetkező évek fontos prioritása kell, hogy legyen a regionális gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése.  Ennek a problémának a kezelése összetett feladat. A kérdést nem lehet pusztán újraelosztással megoldani, hiszen vannak olyan közszolgáltatások, amelyeket – az esélyegyenlőség elve szempontjából is – minden településen azonos színvonalon kell biztosítani (pl. közoktatás, egészségügy). Másrészt vannak olyan közszolgáltatások, amelyeket a teljesítmény arányában kell finanszírozni (pl. felsőoktatás, sport stb.).

Ennél is fontosabb azonban, hogy meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a lemaradó régiók saját erőforrásaikból fejlődhessenek. Ennek egyik kulcstényezője az infrastruktúra, köztük az autópályák elérhetősége. Emellett a digitalizáció és a technológiai fejlődés is kulcsszerepet játszhat, nem beszélve arról, hogy a helyi közigazgatás is képes kellene legyen sikeresen bevonzani az európai forrásokat.

Ezeken a területeken végrehajtott intézkedések kombinációjával, valamint a központi és az önkormányzati költségvetések közötti átcsoportosítások átláthatóságának növelésével nemcsak a méltányosság érzékelése, hanem a tényleges méltányosság is növekedne, de még az egész ország gazdasági hatékonysága is.

——

[1] Ezt a hatást a hivatalos statisztikák a lehetőségekhez mérten korrigálják, de ez nem egy tökéletes és teljeskörű folyamat, ami tükröződik a Bécs és Bukarest közötti összehasonlításban is