Románia államadóssága 2024-ben elérte a GDP körülbelül 55%-át, ami 2018-hoz képest 20 százalékpontos növekedést jelent, a költségvetési hiány pedig tavaly meghaladta a 8,6%-ot. Egy ilyen mértékű hiány fenntartása azt jelentené, hogy körülbelül 5-6 év múlva az adósság meghaladná a GDP 100%-át. Bár vannak olyan országok, ahol az államadósság messze meghaladja ezt a szintet anélkül, hogy az adósságfinanszírozási válság közvetlen kockázata fennállna – például Olaszország, ahol az adósság 2024-ben a GDP 135%-át tette ki. Mindemellett, nem valószínű, hogy Románia politikailag és gazdaságilag képes lenne fenntartani a jelenleginél lényegesen magasabb adósságot.

A gazdasági elemzések[1] azt mutatják, hogy a közepes jövedelmű országokban, mint például Romániában, a fizetésképtelenségi esetek több mint fele akkor fordul elő, amikor a külső adósság a GDP 60%-a alatt van. Az országok államadósságának fenntarthatóságát általában nemcsak gazdasági kapacitásuk, hanem közigazgatási/politikai intézményeik minősége is meghatározza. Ha egy kormány úgy ítéli meg, hogy az adósság visszafizetése gazdasági és politikai szempontból túl költségessé vált, ami az államadósság növekedésével egyre valószínűbb, akkor dönthet úgy, hogy fizetésképtelenséget hirdet, és részleges adósságcsökkentésről tárgyal az állam hitelezőivel. Az elmúlt években a külső hitelezők bizalma a román közintézmények nagy költségvetési hiány kezelési képességében meggyengült, ami súlyos gazdasági következményekkel járó államadósság-finanszírozási válsághoz vezethetett volna. Ez a forgatókönyv a megszorító intézkedések bevezetését követően egyelőre elkerülhető volt. Ezek az intézkedések jelentős terhet rónak a lakosságra. Fontos tudatában lenni az alternatív forgatókönyvnek, azaz annak a helyzetnek, amelyet Románia ezeknek a fiskális intézkedéseknek a bevezetésével elkerült.

Az adósságfinanszírozási válság egy forgatókönyve

Hogyan néz ki egy ilyen forgatókönyv, amelyet Románia eddig elkerült? Ha Románia külső hitelezői elveszítik bizalmukat a kormány közadósság finanszírozási képességében vagy hajlandóságában, akkor megtagadhatják a költségvetési hiány finanszírozását, és eladhatják állampapírjaikat a másodlagos piacokon. Ez a forgatókönyv három fő következménnyel járhat.

Először is, ilyen helyzetben a kormány kénytelen drasztikusan csökkenteni kiadásait és/vagy növelni bevételeit, azaz még szigorúbb megszorító intézkedéseket hozni. Ez a belföldi piacok iránti kereslet jelentős csökkenését jelentené, ami mély és hosszan tartó gazdasági recesszióhoz vezetne. Jelenleg, a Romániában bevezetett fiskális intézkedéseknek köszönhetően, a pénzügyi piacok hajlandónak tűnnek finanszírozni a GDP 7-8%-át meghaladó hiányt 2025-ben, de azzal a feltétellel, hogy az a jövőben fokozatosan csökkenni fog. Ezen bizalom nélkül egy ilyen mértékű hitelnyújtás hirtelen leállítása katasztrofális gazdasági következményekkel járna.

Másodsorban, a pénzügyi piacokba vetett bizalom elvesztésének közvetlen következményeként bekövetkező állampapírok árfolyamának csökkenése jelentősen gyengítené a román banki szektort. Az államadósság a romániai banki eszközök jelentős részét képezi, és ha értékét veszti, akkor a fizetésképtelenség és a banki válság kockázata megnő. A belföldi pénzügyi válság súlyosan érintené a reálgazdaságot, és nagy nyomást gyakorolna a korlátozott gazdasági lehetőségekkel rendelkező kormányra.

Harmadszor, a magas gazdasági és pénzügyi volatilitás csökkentheti a közvetlen külföldi befektetések (FDI) volumenét, ez pedig közép- és hosszú távon csökkenti a gazdasági növekedés potenciálját. A partnerországokkal való gazdasági kapcsolatok gyengülése csökkentheti a tőke- és technológiatranszfert, ami megnehezíti a gazdasági válságból való kilábalást.

Erre vonatkozóan releváns példa Görögország, egy másik EU-tagállam, amely rendkívül súlyos adósságválságot élt át. Miután a görög kormány nyilvánosságra hozta, hogy hamis adatokat tett közzé, alulbecsülve az államadósságot, amely 2009-ben elérte a GDP körülbelül 130%-át, a külföldi befektetők elkezdték elhagyni az országot, és Görögországnak pénzügyi segítségre, az IMF és európai partnereinek kölcsönére volt szüksége.  Mi több a görög kormány és hitelezői közötti tárgyalások eredményeként 2011-ben a magánbankok által tartott államadósság értéke 50%-kal csökkent, ami súlyosan érintette a bankok kitettségét. Ezen sürgősségi intézkedések mellett a kormány kénytelen volt extrém megszorító intézkedéseket bevezetni: 2009 és 2018 között több alkalommal emelték az áfát, a jövedelemadót, a jövedéki adót és az ingatlanadót. A kormányzati kiadásokat pedig 2009 és 2014 között körülbelül 30%-kal (-38 milliárd euró) csökkentették. A görög bankok súlyos pénzügyi stressznek voltak kitéve, ami tovább súlyosbította a gazdasági válságot, és a bankszektor többszöri konszolidációra és feltőkésítésre szorult, hogy túlélje ezt az időszakot.

Ezen események következményeként súlyos humanitárius és gazdasági válság alakult ki: Görögország GDP-je 2009 és 2012 között körülbelül 25%-kal csökkent. A fellendülés rendkívül lassú volt, a GDP még mindig több mint 10%-kal alacsonyabb a 2009-es szintnél. A háztartások fogyasztási kiadásai 2010 és 2015 között 30%-kal csökkentek, a munkanélküliségi ráta pedig a 2009-es 9,7%-ról 2013-ra 27,6%-ra emelkedett. Bár Románia, még  mielőtt kritikus helyzetbe került volna, megkezdte a megszorító intézkedések bevezetését, és eddig nem volt szüksége külső pénzügyi segítségre, a hasonló forgatókönyv elkerüléséhez az elkövetkező években is folytatni kell a felelősségteljes fiskális politikát.

A normalizálódás első jelei

Romániában 2024 folyamán egyre nyilvánvalóbbá váltak a potenciális államadósság-finanszírozási válság jelei. A hosszú lejáratú állampapírok (10 év) kamatlába a 2021-es 3%-ról 2024 októberére 7%-ra emelkedett, ami tükrözte a költségvetési hiány fenntarthatatlan növekedését és a szigorúbb monetáris politikát. A hosszú lejáratú állampapírok kamatlába a 2024 végi választások után nagy ingadozásoknak volt kitéve,  2025-ös elnökválasztások idején a 8,5%-ot is elérte. Bár a politikai stabilizációt követően némi normalizálódás következett be, és a volatilitás csökkent, a kamatlábak továbbra is magasak, 7% felett vannak. Ez a helyzet azt jelenti, hogy az állam hosszú távú hitelt vesz fel  (ami a beruházások és a gazdasági növekedés szempontjából elengedhetetlen) magas költségekkel. A költségvetési egyensúly helyreállítása továbbra is elengedhetetlen ahhoz, hogy az állam olcsóbb hitelekhez jusson.

A szuverén adósság nemteljesítés elleni biztosításának (Credit Default Swap, CDS) ára 2019 és 2024 között körülbelül 60%-kal emelkedett, összhangban a strukturális költségvetési problémák súlyosbodásával. 2024 októbere és 2025 májusa között, pedig hirtelen, körülbelül 50%-kal emelkedett, ami a politikai helyzet volatilitását tükrözte. Ez az emelkedés valójában azt jelenti, hogy a pénzügyi piacok nagyobb valószínűséget tulajdonítottak az állam fizetésképtelenségének. A 2025-ös választások után  a CDS-árak körülbelül a 2024. októberi szintre estek vissza, ami némi helyreállást jelez, de még mindig magasabb kockázatot jelent, mint 2019-ben. Bár a külső hitelezők jobban megbíznak a kormányban és annak adósságai visszafizetésére irányuló folyamatos képességében, a hosszú távú bizalom csak felelősségteljes fiskális politikákkal és a bejelentett fiskális intézkedések hiteles, következetes és – a jelenlegi helyzetben – a lehető legigazságosabb végrehajtásával tartható fenn.

[1] Kenneth S. Rogoff és Carmen M. Reinhart, This Time Is Different, román kiadás, ford. Smaranda Nistor (Bukarest: Editura Publica, 2012), 608, ISBN 978‑973‑1931‑90‑6.