2015-től kezdődően Románia fiskális és költségvetési politikájának általános irányvonala jelentős változáson ment keresztül, amely tartósan befolyásolta az ország makrogazdasági egyensúlyát. A 2009–2015 közötti időszakot egy egyértelmű fiskális konszolidációs folyamat jellemezte – a költségvetési és folyó fizetési mérleg hiánya 2015-ben 1% alá csökkent. Ez az időszak visszatekintve a makrogazdasági egyensúlyok valódi „referenciapontját” jelentette. Románia akkor olyan pályán haladt, amely ideális esetben lehetővé tette volna az euróövezethez való csatlakozást 2019 körül.

Erre a stabilitásra alapozva azonban a fiskális fegyelem fellazult: a politikai elit a keletkezett mozgásteret expanzív politikákhoz használta fel, anélkül, hogy azok fenntarthatóságát alaposan megvizsgálta volna. Ezt követően adócsökkentések (különösen az ÁFA esetén), jelentős közszférai béremelések és egyéb prociklikus intézkedések következtek. Rövid távon ezek ösztönözték a gazdasági növekedést, megerősítve azt a téves benyomást, hogy az új megközelítés „működőképes”. A konjunkturális optimizmus azonban a költségvetési expanzió egyfajta ördögi körét eredményezte – egy olyan mintát, amely jól ismert a latin-amerikai feltörekvő gazdaságok tapasztalataiból.

2019-re ennek a politikának a negatív hatásai már láthatóak voltak: a közpénzügyek egyensúlya felborult, az államapparátus mérete jelentősen megnőtt. A későbbi válságok, kezdve a 2020-as világjárvánnyal, csak tovább fokozták a korábban felhalmozódott sebezhetőségeket.

Jelenleg Románia az EU-ban a legnagyobb belső és külső makrogazdasági egyensúlyhiányokkal küzdő állam: mind a költségvetés hiánya, mind a folyó fizetési mérleg hiánya GDP arányosan a legnagyobb. Ezek az egyensúlyhiányok növelik a szuverén kockázatot, ami magasabb finanszírozási költségekben – azaz magas kockázati prémiumban – tükröződik, ez viszont további terhet ró az amúgy is sebezhető költségvetésre.

Mindeközben az Európai Bizottság toleráns hozzáállásának több oka is volt. Egyrészt, el akarták kerülni a feszültségek fokozódását egy érzékeny választási időszakban. Másrészt, az a döntés, hogy Romániának rendkívül hosszú, hét éves határidőt adtak a GDP-arányos hiány 3% alá történő csökkentésére, stratégiai megfontolásokat is tükröz. Románia kulcsfontosságú geopolitikai pozíciót foglal el a térségben, amelyet Oroszország Ukrajna elleni katonai agressziója jellemez. Románia határozott EU és NATO orientációja fontos tényező az európai partnerek országunkat érintő politikai és intézményi értékelésében. Ezért a Bizottság által tanúsított rugalmasság Románia stratégiai szerepének elismeréseként is értelmezhető. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a Bizottság türelme elfogyott. A vállalt kötelezettségeket most már be kell tartani: a 2025 első hónapaira közzétett adatok azt mutatják, hogy határozott beavatkozásra van szükség, hogy elkerülhető legyen a korábbi évekhez hasonló költségvetési hiány kialakulása. Bár az eredeti 7%-os hiánycél egyre kevésbé tűnik elérhetőnek, a hiány előző évhez képest történő csökkentése év végére jelezheti, hogy Románia elkötelezte magát a költségvetési egyensúly helyreállításának nehéz útján.

Az állam méretét mind a bevételi, mind a kiadási oldalon kiegyensúlyozott és stratégiai módon kell kiigazítani. A  jelenlegi fiskális helyzetben Romániának nagyobb állami bevételeket kell mobilizálni, ugyanakkor el kell kerülni a kiadási oldalon az állam túlzott bővítésének kockázatát.

Az európai átlaghoz képest viszonylag kis állam fenntartása elősegítheti a belföldi tőke felhalmozódását a helyi nyereségek újrabefektetésével, illetve a külföldi befektetések vonzását. Romániában még mindig alacsony a befektetett tőke aránya a foglalkoztatottak számához viszonyítva. Ezért nem egy túlméretezett államra van szükség, hanem egy hatékonyabb, jobban finanszírozott és minőségi közszolgáltatások nyújtó államra.

A közpénzügyek egyensúlyának helyreállításához legalább öt alapvető intézkedést kell egyszerre végrehajtani. Az első és legfontosabb az adóreform. Az öt szükséges intézkedés a következő:

  1. Az állami apparátus méretének csökkentése.
  2. A költségvetési bevételek növelése az effektív átlagos adókulcsok emelésével.
  3. Az adóbeszedés javítása az adófizetési hajlandóság növelésével.
  4. Az ANAF digitalizálásának folytatása és az ellenőrzések hatékonyságának növelése.
  5. Az európai források hatékony felhasználása.

Az alábbiakban a RoEM csapata bemutatja azokat az elveket, amelyeknek a reformot irányítaniuk kell.

 

Nulladik intézkedés: az állami, személyzeti és beruházási, kiadások racionalizálása

Az állami apparátust technikai szempontból csökkenteni kell, bár ennek vannak  határai. A személyzeti kiadásokat racionalizálni lehet és kell, a különböző pótlékok eltörlésével, illetve bizonyos kezdeti fázisban lévő beruházások (stadionok építése vagy más, alacsony pénzügyi hozamú presztízsberuházások) elhalasztásával. Sajnos azonban ezek az intézkedések nem lesznek elegendőek az állami költségvetés fenntartható pályára állításához, amelyhez további azonnali intézkedésre is szükség van, amelyek elsősorban a költségvetési bevételek növelését célozzák.

 

  1. A költségvetési bevételek növelése az effektív átlagos adókulcsok emelésével

1.1. A vállalatok adóztatása

A jelenlegi román vállalatadó-rendszer rendkívül kiszámíthatatlan. A gyakran, nagyon rövid időn belül bejelentett változások közvetlenül aláássák az üzleti környezet egyik alapvető igényét: az adózás kiszámíthatóságát. Ezenkívül a fragmentált, „foltozó” megközelítések jelentős torzulásokat okoztak a gazdaságban. Erre jó példa a vállalatok adóztatásának struktúrája, amely jelenleg három fő rendszer szerint működik (a kivételek mellett):

  • a mikrovállalkozások adóztatási rendszere, ahol az adóalap a forgalom, és a besorolási küszöbértékek évről évre változnak;
  • a hagyományos vállalatok jövedelemadója;
  • és egy 1%-os minimális forgalmi adó az 50 millió euró feletti bevételű vállalatok számára.

A vállalatok méretének függvényében történő adóztatás differenciálása, a besorolási kritériumok gyakori változásával párosulva, egyértelműen rontja a vállalatok versenyképességét. Emellett, Románia az Európai Unióban a legalacsonyabb ÁFA-beszedési arányt mutatja, ami nagyrészt az ANAF lassú digitalizálásának tudható be.

Egyértelmű, hogy az adókulcsok egyszerű kiigazítása nem fog jelentős eredményeket hozni. A vállalatok adóztatásának strukturális reformjára van szükség, amely csökkenti a piaci torzulásokat és kiküszöböli a kiszámíthatatlanság negatív hatásait. Egy lehetséges irány az egységes társasági adórendszer bevezetése lenne, amelynek középpontjában nem feltétlenül az adókulcsok emelése állna, hanem a levonható költségek szigorúbb szabályozása és a méltányos adóalap biztosítása. Az egységesítésnek általános szabálynak kell lennie. Jól kalibrált módon indokoltak lehetnek,  bizonyos ideiglenes és célzott kivételek, például a start-up vállalkozások vagy a fiatal vállalkozók esetében, hogy támogassák piaci bevezetésüket.

Ezen túlmenően egyértelmű és szigorú szabályozásra van szükség azokban az esetekben, amikor a vállalatok negatív saját tőkét mutatnak ki, különös tekintettel a tulajdonosi kölcsönök visszafizetésére. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy nem az adókulcsok emelése hoz további bevételeket, hanem a költségek levonhatóságára, a részvényesektől felvett hitelekből történő finanszírozásra vonatkozó adókedvezmények, kivételek megszüntetése.

A RoEM csapata határozottan javasolja a vállalati adózás mélyreható reformját, amely túlmutat a paraméterek kiigazításán. Ez a reform elkerülhetetlen. Bár nem eredményez jelentős további bevételeket, elengedhetetlen a rendszer méltányosságának, kiszámíthatóságának és működőképességének helyreállításához, ezért a lehető leghamarabb elő kell készíteni és végre kell hajtani.

1.2. A fogyasztás adóztatása

A jelenlegi makrogazdasági helyzetben célszerűbb a fogyasztás adóztatására helyezni a hangsúlyt, mint a munkaerő-adózásra. Ennek egyik legfontosabb indoka a fogyasztás gyors növekedése Romániában. Az elmúlt években, különösen az importált áruk és szolgáltatások iránti kereslet növekedett. Ez a fajta fogyasztás jelentősen hozzájárult a külső egyensúly romlásához, ami egyre növekvő kereskedelmi és folyó fizetési mérleg hiányban tükröződik. Ilyen körülmények között a fogyasztás adóztatásának növelése kettős pozitív hatással járhat: további adóbevételeket generál és visszatartja a (behozott) termékek túlzott fogyasztását.

Az adórendszer egyszerűsítése és a költségvetési bevételek azonnali növelése érdekében javasoljuk egy legalább 21%-os egységes áfa-kulcs bevezetését. Ez a intézkedés jelentős többletterhet róna az alacsonyabb jövedelműekre, ezért párhuzamosan javasoljuk egy progresszív személyi jövedelemadó bevezetését (lásd 1.4. fejezet). Ez a progresszív adó nemcsak a kisebb jövedelműek adóterhének növekedését kompenzálná, hanem a HÉA-kulcs emelésének inflációs hatását is.

1.3. A munka adóztatása

Javasoljuk egy mérsékelt formájú, progresszív személyi jövedelemadó bevezetését, beleértve a speciális nyugdíjakat is, a társadalombiztosítási rendszer reformjával összehangolva. Ennek a progresszivitásnak kiegyensúlyozottnak és gondosan kalibráltnak kell lennie, hogy ne tartsa vissza a munkavállalást, a humán tőkébe történő befektetéseket vagy a formális foglalkoztatást. A cél a fiskális méltányosság erősítése a gazdasági dinamika sérelme nélkül, párhuzamosan a jövedelmi kategóriák közötti adóterhek igazságosabb újraelosztásával, a társadalombiztosítási rendszer reformjával és a hozzáadottérték-adó (HÉA) emelésével. A progresszív adózás hozzájárul a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, és ezáltal a társadalmi feszültségek enyhítéséhez. A progresszív adó bevezetésének egyik lehetséges formája egy kettős rendszer lenne, amelyben, egy bizonyos küszöbérték alatti jövedelmek alacsonyabb marginális adókulccsal rendelkeznek, mint az e küszöbérték felettiek. Az EU több országában, például Lengyelországban, Csehországban vagy Szlovákiában, ilyen kettős progresszív adórendszert alkalmaznak.

A legalacsonyabb jövedelmek esetében az jövedelemadó mértéke 10% alá csökkenhet, míg a magas jövedelmek esetében ez az arány elérheti a 20-25%-ot is. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a progresszivitás az összesített jövedelemre vonatkozzon, amelyet jelenleg az ANAF nem számol. A progresszív jövedelemadó kiterjeszthető lenne minden jövedelemtípusra, beleértve a nyugdíjakat is. Megfontolandó lenne továbbá a nyugdíj és a közszférai bér együttes folyósításának tilalma.

Egy másik fontos szempont, hogy jelenleg minden társadalombiztosítási alap hiányos, és az általános költségvetésből fedezik őket, ami megkérdőjelezi adminisztratív elkülönítésük fenntartását. A jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulékok részleges egységesítése nagyobb hatékonyságot és méltányosságot eredményezhet.

1.4. Vagyonadó

A vagyonadók alacsonyak és lineárisak. Itt is ajánlatos egy enyhe progresszivitás: magasabb adókulcsok a második lakás, a nagy értékű gépjárművek stb. esetében. Az ilyen intézkedések hozzájárulhatnak a társadalmi méltányossághoz anélkül, hogy jelentős adóterheket okoznának. Fontos megjegyezni, hogy a vagyonadók a helyi önkormányzatok bevételeit jelentik, és ezek a többletbevételek valószínűleg helyi szinten kerülnének felhasználásra. Ezért szükséges lenne szabályozni más adók újraelosztási arányát, hogy a vagyonadókból származó többlet nettó formában a központi költségvetés bevételeit növelje.

 

  1. A fiskális egyensúly helyreállításához szükséges egyéb alapvető intézkedések

A fiskális reform más strukturális intézkedések nélkül nem lesz gazdaságilag hatékony, sem politikailag fenntartható. Intézményi és közigazgatási reformokra van szükség a közpénzek beszedésének, átláthatóságának és hatékony felhasználásának elősegítése érdekében.

2.1. Az adók és illetékek beszedésének javítása

Bár az e-számla és az e-szállítási rendszerek bevezetése jelentős előrelépést jelentett, ezeket további intézkedésekkel kell kiegészíteni:

  • az ÁFA-csalások ellenőrzésének kiterjesztése az EU-s tranzakciós láncokra,
  • a adócsalás aktív felderítése kockázatelemzések segítségével,
  • ösztönzők a önkéntes megfeleléshez.

2.2. Az ANAF digitalizálása és az ellenőrzések hatékonyságának növelése

Az ANAF digitalizálásának folytatása elengedhetetlen a megelőzés, nemcsak a büntetés szempontjából.

  • Szükség van egy egységes és adófizetők számára barátságos platformra.
  • A pénzügyi és társadalombiztosítási adatbázisokat integráláni kell (például a fizetésekre és nyugdíjakra vonatkozó adatok integrálása).
  • Az ellenőrzési és visszatérítési folyamatokat automatizálni kell.

2.3. Az európai alapok felhasználása

Románia nem használja ki teljes mértékben az európai alapokból származó forrásokat. Ezért a következő intézkedésekre van szükség:

  • a kedvezményezettek számára a eljárások egyszerűsítése,
  • a bürokrácia csökkentése,
  • a projektek kidolgozásában és végrehajtásában részt vevő személyzet folyamatos szakmai továbbképzése,
  • a nemzeti beruházási stratégiák és az uniós alapok összehangolása.

2.4. Az állami apparátus leépítése

Az állami apparátus túlméretezett és hatástalan. A létszámcsökkentés mellett az alábbiak ajánlottak:

  • az állami vállalatok átszervezése, különösen a veszteségeseké,
  • a kisebbségek és a helyi demokrácia szempontjából méltányosan végrehajtott közigazgatási és területi reform, amely szintén jelentős költségvetési megtakarításokat eredményezhet,
  • a redundáns funkciók átszervezése,
  • a közintézmények teljesítményének rendszeres értékelése,
  • az adminisztratív folyamatok digitalizálása a személyzetfüggőség csökkentése érdekében.

 

Következtetés

Románia már nem engedheti meg magának, hogy halogassa az adóreformot és a költségvetés konszolidációját. A globális gazdasági bizonytalanság és a növekvő belső nyomás közepette a pontszerű megoldások már nem elegendőek. Az Európai Bizottság, a hitelminősítő intézetek és a pénzügyi piacok figyelmesen követik az ország minden adópolitikai döntését, és a manőverezési lehetőségek jelentősen csökkentek. A homályos ígéretek és a késlekedő intézkedések ideje lejárt – egyértelmű, hiteles és gyorsan végrehajtható intézkedésekre van szükség. Ezeknek az intézkedéseknek szakmailag meglapozottnak, összehangoltnak és átláthatónak kell lenniük.

Két szempontot emelünk ki, amelyek rendkívül fontosak a megvitatott fiskális intézkedések bevezetése szempontjából. Elsősorban, sürgős döntésekre van szükség a fiskális bevételek növelését célzó intézkedésekről, amelyeket a lehető legrövidebb időn belül végre kell hajtani. Másodsorban, különös figyelmet kell fordítani az intézkedések intenzitására és formájára, mivel a külső környezet instabilitása miatt ezek könnyen negatív ciklusba sodorhatják a gazdaságot.