A közelmúltbeli geopolitikai feszültségek kontextusában, amelyeket az a tény okozott, hogy az Egyesült Államok kormánya tárgyalásokat folytatott az Orosz Föderációval az ukrajnai háború befejezéséről anélkül, hogy az Európai Unió (EU) egyetlen tagállamát is meghívta volna a tárgyalásokra, egyre fontosabb célkitűzéssé válik az EU-tagállamok katonai képességének megerősítése.

A múlt héten az amerikai kormány Szaúd-Arábiában folytatott tárgyalásokat az Orosz Föderációval az ukrajnai háború befejezéséről, amelyre egyetlen Uniós tagállamot sem hívtak meg. A sajtó arról is beszámolt, hogy Oroszország állítólag a befolyási szférák felosztásának újragondolását kérte az Egyesült Államoktól, beleértve az amerikaiak esetleges katonai kivonulását a Kelet-Európai országokból. Az amerikai kormányzat konkrét válaszait – különösen közép- és hosszú távon – nehéz megjósolni.

Mivel az EU nem vesz részt ezekben a megbeszélésekben, úgy tűnik, hogy jelenleg korlátozottabb lehetőségei vannak arra, hogy érdekeit érvényesítse a régióban. Ahhoz, hogy az EU képes legyen biztosítani Kelet-Európa biztonságát, és hogy Románia jobban meg tudja védeni nemzeti érdekeit, elkerülhetetlennek tűnik a katonai kiadások növelése.

A NATO becslései szerint Románia 2024-ben GDP-jének 2,25%-át költötte védelemre, ami kevesebb, mint a NATO országainak átlaga (2,7%) vagy a régió más országainak, például Lengyelországnak a védelmi kiadásai (4,12%). Ugyanakkor, a RoEM elemzőinek számításai szerint, Oroszország GDP-jének mintegy 7,11%-át költötte fegyveres erőire (a számítások az IISS adatain – 145,9 milliárd dolláros orosz katonai kiadások és a TASZSZ adatain – 2050 milliárd dollárra becsült orosz GDP alapján készültek).

A védelmi rendszer minősége és a védelmi kiadások hatékonysága

A RoEM elemzői szerint a védelmi kiadásoknak, az ország GDP-jén belüli aránya mellett, legalább ilyen fontos a védelmi kiadások összetétele is, mint például a katonai felszerelésekre és infrastruktúrára (beleértve a kutatást és fejlesztést is) fordított kiadások aránya a teljes védelmi kiadásokon belül. Az olaszországi Bocconi Egyetem Európai Politikai Intézete számára készített tanulmány rámutat arra, hogy az EU tagállamai jóval kevesebbet költöttek katonai felszerelésekre és infrastruktúrára a katonai személyzetre fordított kiadásokhoz viszonyítva, mint az USA. Ennek eredménye az európai fegyveres erők alacsony katonai képessége. Ugyanezen tanulmány szerint az uniós tagállamok 2015 után csökkenteni kezdték a lemaradásukat az Egyesült Államokkal szemben. Azóta 50%-kal növelték a védelmi kiadásokat (inflációval kiigazítva), és ennek a katonai többletkiadásnak 46,2%-át katonai felszerelésekre és infrastruktúrára fordították.

Ugyanakkor a NATO becslései szerint Románia védelmi költségvetésének csak mintegy 42%-át fordította katonai felszerelésre és infrastruktúrára, míg a többi, Oroszországgal, Ukrajnával és Fehéroroszországgal, szomszédos ország, lényegesen többet költött a katonai képességek fejlesztésére (Lengyelország a katonai költségvetésének 55,7%-át, Finnország pedig 46,1%-át fordította felszerelésre és infrastruktúrára).

A RoEM elemzői szerint, a költségvetés és a fegyveres erők hatékonysága a jövőben javítható, ha a költségvetést továbbra is a katonai felszerelésekre, az infrastruktúrára és a kiképzésre összpontosítják. A NATO adatai szerint 2014-ben Románia katonai költségvetésének 71,15 százalékát fordították a fegyveres erők polgári és katonai állományának fizetésére és nyugdíjára. Ez 2024-re 43,25 százalékra csökkent, ami jelentős előrelépést jelent. Az USA 2024-ben a teljes katonai költségvetésnek csak 25,22%-át költötte személyi állományra, míg Lengyelország 29,52%-ot és Finnország 20,56%-ot költött polgári és katonai személyi állományra, és ezzel magasabb fegyverkezési arányt (felszerelésre, infrastruktúrára és katonai kiképzésre fordított kiadások osztva a személyi állományra fordított kiadásokkal) értek el, mint hazánk.

Gazdasági szempontból Románia védelmi költségvetésének jelentős növelése, a katonai felszerelések importjának növekedése révén, ronthatja az ország kereskedelmi mérlegét. Ez pedig jelentős gazdasági kockázatokhoz vezethet. Az állami költségvetés jelenlegi helyzetében a költségek ilyen mértékű növekedése tovább nehezítené a kormánynak a költségvetési hiány fenntartható szintre való csökkentésére irányuló erőfeszítéseit. Hangsúlyozzuk, hogy a védelmi kiadások növelése önmagában nem feltétlenül oldja meg a jelenlegi katonai helyzetet.  Egy olyan stratégiai projekt, amely egyértelműen Románia védelmi képességének javítását célozza, figyelembe véve a jelenlegi geopolitikai bizonytalanságokat, gazdaságilag sokkal hatékonyabb megközelítés lenne.