Románia és Európa több súlyos energiaválságot élt át, amelyek az árak jelentős emelkedéséhez vezettek, ezáltal csökkentve az energiafogyasztást is. A villamosenergia-árak szintje és volatilitása egyaránt jelentősen megnőtt a romániai és más európai piacokon a pandémiát követően. Míg a villamos energia átlagára Romániában 45 euró/MWh volt a 2019–2020-as időszakban, addig 2021–2025 között 136 euró/MWh-ra ugrott, ami az átlagár megháromszorozódását jelenti (!). A kőolaj ára szintén magasabbá és volatilisebbé vált: a Brent nyersolaj átlagára  53 dollárról (2019–2020) 80 dollárra emelkedett (2021–2025). A fő okok – a pandémiát követő hirtelen keresletnövekedés mellett – Oroszország gázexportjának visszaesése az ukrajnai háború kitörése után, valamint a közel-keleti instabilitás 2023 után.

Ezek a sokkok súlyosan érintették mind a háztartásokat, mind a romániai vállalatokat. Ráadásul az energiaárak plafonozása növelte a költségvetési hiányt az energiaszolgáltatóknak kifizetett kompenzációk révén, hozzájárulva ezzel a jelenlegi költségvetési válsághoz (még ha a nyugdíjak és a közszférabeli bérek emelése ennél nagyobb mértékben járult  hozzá a költségvetési egyensúly felbomlásához). Amennyiben pedig a geopolitikai fragmentáció a jövőben tovább mélyül, az energiapiacok és a világgazdaság volatilitása tovább fog nőni.

Európa energiafüggőségének csökkentése – egy olyan kontinensé, amely viszonylag szerény kőolaj- és földgázkészletekkel rendelkezik – javíthatja a gazdasági, és ezáltal a politikai helyzetet is. A megújuló energia kapacitásának bővítése Romániában és az EU-ban életképes megoldást jelenthet a régió energetikai autonómiájának biztosítására. Bár ez az energetikai átmenet továbbra is jelentős beruházásokat igényel, a nap- és szélenergia ára drasztikusan csökkent az elmúlt két évtizedben, és mára már versenyképessé vált a fosszilis tüzelőanyagokból származó energiával szemben.

Geopolitikai kockázatok és az energiafüggőség költsége

2025-ben Románia mintegy 5 milliárd euróval több energiát importált, mint amennyit exportált.  Az EU-ban a teljes energiaimport körülbelül 300 milliárd euróval haladta meg az exportot 2025-ben. Ezek jelentős értékek, mindkét esetben a GDP nagyjából 1–2%-át képviselik. Mivel az energia a gazdasági tevékenységek többségéhez szükséges, ez a külső függőség még ezeknél az értékeknél is nagyobb. Amennyiben a külső kínálat eltűnik vagy csökken, annak rövid távú pótlása belső forrásokból rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen. Románia gazdasága nemcsak a külpolitikánktól független sokkoknak van kitéve, mint amilyen az USA és Irán közötti háború. A geopolitikai ellenfelek felhasználhatják az ország energiafüggőségét arra, hogy erősítsék tárgyalási pozíciójukat és engedményeket érjenek el, ahogyan az az ukrajnai háború kezdete után történt, amikor Oroszország leállította a gázexportot az EU-tagországok felé, nyomás alá helyezve ezzel az európai kormányokat, piacokat és a közvéleményt.

Nagy a valószínűsége annak, hogy ezek a nemzetközi válságok folytatódnak és a jövőben megismétlődnek. Bár a konfliktusok és a háborúk csökkentik a nemzetközi kereskedelmet, a nagy katonai hatalmak kevésbé érzékenyek az energiasokkokra, mint az EU. Jelentős földgáz- és kőolajkészleteinek köszönhetően Oroszország meghatározó energiaexportőr. Az USA szintén nettó energiaexportőrré vált a „palaforradalom” révén, sikerrel kiaknázva palagáz- és palaolajlelőhelyeit.

Kína továbbra is jelentős energiaimportőr. Ám tekintélyes szénkészletei és a megújuló források gyors növekedése a jövőben csökkenthetik importját. Szövetségesei, Oroszország és Irán, pedig biztosítják a kínai gazdaság számára szükséges kőolajellátást. Így sajnos kevésbé valószínű, hogy a nagyhatalmakat visszatartanák egy konfliktus vagy háború kirobbantásának gazdasági következményei. Például a Kieli Világgazdasági Intézet kutatóinak becslései azt mutatják, hogy egy iráni konfliktus hatásai az USA gazdaságára csekélyek, miközben az importfüggő gazdaságok – köztük az európai is – szenvednek a magas energia- és mezőgazdaságitermék-árak miatt.

Hasonlóképpen, az orosz kőolaj- és gázimporthoz való visszatérés ismét erős függőségi helyzetbe hozná Európát. Ahogy 2022 után is, az oroszországi energiaimport csökkentése mérsékli Oroszország exportbevételeit, ám az energiaintenzív európai gazdaságokra gyakorolt hatása erősen negatív. Például európai és amerikai kutatók egy csoportja 2022-ben úgy becsülte, hogy az oroszországi energiaimport leállítása 0,5–3%-kal csökkentené Németország GDP-jét. Bár Németország gazdasága 2022-ben növekedett, és nem omlott össze az energiaimport csökkentése után, iparának versenyképessége megszenvedte és továbbra is megszenvedi a magas és volatilis energiaárakat. Ezek a folyamatok kedvezőtlenül hatnak Románia gazdaságára, amely szorosan összefonódik az eurózóna – köztük Németország – iparágainak alakulásával.

A megoldás: az energetikai átmenet?

Az energiafüggetlenség megoldást jelenthet a függőség és az energiaárak volatilitásának problémájára. Románia és a többi uniós tagállam gazdaságának versenyképességét és növekedését közép- és hosszú távon támogatandó, az energia költségét szintén csökkenteni kell. A megújuló energiaforrásokra való átállás megfelelő választ jelenthet mindkét kihívásra. A fotovoltaikus modulok költsége mintegy 90%-kal csökkent, a 2010-es 2,44 dollár/wattról 2024-re 0,26 dollár/wattra (2024-es dollárban számolva), a szárazföldi és tengeri szélerőművi egységek költsége pedig nagyjából 50%-kal csökkent 2010 és 2023 között. Ráadásul a villamos energia szintezett költsége (LCOE) – vagyis az, hogy hosszú távon mennyibe kerül minden egyes megtermelt MWh villamos energia, figyelembe véve mind a tőkeköltségeket, mind a tüzelőanyag-, üzemeltetési és karbantartási költségeket – az idők során alacsonyabbá vált a nap- és szélerőművi egységek esetében a gáz- vagy széntüzelésű erőművekhez képest. Romániában a fotovoltaikus villamos energia ára a 2025-ös különbözeti szerződésekre kiírt aukciók szerint 35,77 és 45,2 euró/MWh között volt, ami az európai fotovoltaikus energia szintezett költségére vonatkozó becslések alsó határán helyezkedik el, a szélenergiából származó villamos energiáé pedig 65,12 és 79,5 euró/MWh között. A gáztüzelésű erőművek szintezett költségét nehezebb kiszámítani, ám a 2024-es németországi becslések azt mutatják, hogy ez 109 és 181 euró/MWh között volt, a széntüzelésű erőműveké pedig 151 és 293 euró/MWh között, vagyis jóval a megújuló energiaforrások ára felett.

Az LCOE ugyanakkor nem az energiarendszer teljes költségét jelenti, és nem azonos a fogyasztók által fizetett végső árral. A mutató a villamosenergia-termelés költségét hasonlítja össze a termelőegységek szintjén, de nem tartalmazza teljes körűen a hálózati, tárolási, kiegyenlítési, tartalékkapacitási, torlódási és termeléskorlátozási (curtailment) költségeket, az adókat, a szállítási és elosztási díjakat, sem a háztartásokra és vállalatokra gyakorolt újraelosztási hatásokat. Ezért a jobb alsó grafikont az ábráról a termelési költségek összehasonlításaként kell értelmezni, nem pedig az energetikai átmenet végső költségének teljes körű becsléseként.

Tudományos tanulmányok mutatják, hogy a nap- és szélenergiából termelt villamos energia arányának növelése csökkenti a villamos energia nagykereskedelmi árát, jóllehet a hatás a villamosenergia-piacok szerkezetétől is függ. Végül, a klímakockázatok mérséklése hosszú távon a kibocsátások csökkentését és az alacsony kibocsátású energiaforrások bővítését feltételezi.

Az Eurostat legfrissebb adatai szerint, 2024-ben Románia primer energiájának mintegy 20%-a (ami a kőolajat is magában foglalja, nem csupán a villamosenergia-termeléshez használt forrásokat) megújuló forrásokból származott, szemben az 1990-es körülbelül 4%-kal. Bár Románia gáz- és kőolajtermelő, a hazai termelés nem fedezi a fogyasztást: az ország földgázból csaknem önellátó, kőolajból azonban továbbra is jelentős nettó importőr marad. A cernavodăi atomerőmű, amelynek első blokkja 1996-ban készült el, hozzájárult az energetikai autonómia növeléséhez, 2024-ben a primer energia 9%-át biztosítva. Az új nukleáris kapacitások általában jóval tőkeigényesebbek, és magasabb szintezett költséggel járnak, mint a nap- vagy szélerőművi egységek. Ugyanakkor a nukleáris energia alacsony kibocsátású, viszonylag stabil és az időjárási viszonyoktól függetlenül rendelkezésre álló kapacitást kínálhat, ami a változékony megújuló forrásokétól eltérő rendszerszintű értéket ad neki.

Olyan programok révén, mint a Casa Verde Fotovoltaice, a román kormány támogatta az ország energetikai átmenetét. A folyamat azonban megkönnyíthető és felgyorsítható a nap- és szélerőművi egységek engedélyezésére vonatkozó szabályozás egyszerűsítésével. Ezenkívül az energiahálózatok bővítése elengedhetetlen lesz az átmenethez, és jelentős infrastrukturális beruházásokat feltételez. Egyúttal a villamosenergia-hálózatok bővítése csökkentheti az energiaárakat, és ösztönözheti a megújuló forrásokba irányuló magánberuházásokat. Több tudományos tanulmány is arra utal, hogy a napenergia-hálózatok integrálása az intenzív gazdasági tevékenységű régiókban csökkentheti a villamosenergia-költségeket, és további napenergia-beruházásokat indíthat el.

Szintén drasztikusan csökkent a lítiumakkumulátorok ára az elmúlt évtizedekben, 85%-kal 2010 és 2024 között. Ez megkönnyíti az energia tárolását, és mérsékli az egyes megújuló források – például az időjárási viszonyoktól függő nap- vagy szélenergia – szakaszosságával járó problémákat. Ugyanez a fejlődés egyúttal az elektromos járművek árának csökkenéséhez is vezetett. A Kínában gyártott elektromos autók ára és teljesítménye már versenyképes a klasszikus, belső égésű motoros gépkocsikéval. A töltőinfrastruktúra bővítése támogathatja elterjedésüket Romániában, és ezáltal csökkentheti a kőolajimporttól való függőséget.

A tárolási kapacitások kiépítése a szakaszosság problémáinak egy részét mérsékelheti, különösen rövid időtávokon belül, de nem helyettesíti teljesen a hálózatokba és összekötőkbe (interconnector) irányuló beruházásokat. Az akkumulátorok az energiát időben tolják el, míg a hálózatok régiók között mozgatják.

Mindeközben a megújuló energiák esetében is fennállnak geopolitikai függőségek . A napelemek gyártása Kínában összpontosul, és a megújulóenergia-berendezésekhez szükséges ritkaföldfémek nagy részét is Kínában bányásszák és – főként – dolgozzák fel. Ám egy elsősorban fosszilis tüzelőanyagokra épülő rendszerrel ellentétben a megújulóenergia-rendszerek nem igényelnek folyamatos tüzelőanyag-utánpótlást, és így ellenállóbbak a külső sokkokkal szemben. Ráadásul az akkumulátorok és a napelemek alkatrészeinek újrahasznosítás csökkentheti az energiarendszer fenntartásához szükséges termelést és importot. Az újrahasznosítési kapacitásokba való beruházás így növelheti a hazai gazdaság rezilienciáját.

Következésképpen Románia és Európa energiafüggőségének csökkentésében fontos elem lehet az energetikai átmenet felgyorsítása. Ha ezt a hálózatokba, tárolásba, energiahatékonyságba, a kereslet rugalmasságába, regionális összekötőkbe és az ellátási láncok diverzifikációjába való beruházások kísérik, mérsékelheti a külső sokkoknak való kitettséget, és hozzájárulhat a termelési költségek és a nagykereskedelmi piaci volatilitás csökkentéséhez. Az átmenet ugyanakkor nem szünteti meg az összes külső függőséget, és nem garantál automatikusan alacsonyabb végső árakat minden fogyasztó számára. A hatások függnek a piac szerkezetétől, az infrastrukturális beruházásoktól, valamint attól is, hogy a költségek miként oszlanak meg a háztartások, az energiavállalatok és az állam között.

Összességében azonban az energetikai átmenet felgyorsítása Romániában és Európában csökkentheti a külső forrásoktól való veszélyes függőséget, valamint mérsékelheti az energia költségét és annak volatilitását, támogatva ezzel a helyi gazdasági és ipari növekedési potenciált.

További részletek: https://www.digi24.ro/digieconomic/energie/pretul-energiei-s-a-triplat-in-ultimii-ani-ce-spun-specialistii-despre-viitorul-facturilor-109833